Ne tedd, nem éri meg! Sok a boldogtalan ember.
Amerre csak nézek, megfáradt, törődött, reményvesztett arcokat látok, kilátástalanságukat letörölhetetlen bélyegként viselik fásult vagy éppen szenvedő arcukon (sokan közülük egy életen át).
Nem hisznek semmiben, nem bíznak senkiben, nekik az élet egy nagy rakás lócitrom. Kötelesség, munka, gálya, taposómalom, lemondás, dögunalom, kutyagumi.
Hogy tényleg örömtelen-e az életük, vagy csak hályogot viselve képtelenek meglátni a körülöttük lévő szépet és jót, ezt nem lehet kívülállóként megítélni.
Csak azt tudom, hogy régóta érlelődő vágyként az új esztendő első napjaiban csontosodott meg bennem a döntés, hogy mindazt a (relatíve) sok tudást, amit e témakörben magamba szippantottam, megosztom az érdeklődőkkel és a rászorulókkal.
Arra gondoltam, kéne indítanom egy IIFI-t, egy Ingyenes Internetes Felsőoktatási Intézményt, egy Boldogság Akadémiát, ahol meg lehet tanulni a boldogságot, mint valami iskolai tantárgyat (amit semmilyen oktatási intézményben nem tanítanak egyébként). Dolgozatot, zárthelyit nem kell írni... s bár a végén nem adnak oklevelet, de az Élet nagy jeleseket írhat be a jótanulók indexébe. Feltéve persze, hogy az illető a megszerzett elméleti tudást képes sikeresen átültetni a gyakorlatba, mindennapjai, élete részévé tenni.
Hogy miért csinálom?!
Miért akarom a híresen negatív magyarokat pozitív irányba terelgetni?!
Karitatív jótékonyság?
Világmegváltó szándékok?
Szent Teréz anya magyarországi jogutódja?
Egy frászt! Mert jólesik!
Csak mert szeretek másoknak segíteni, még ha ez így önmagában túlságosan sablonosnak és unalmasnak is hangzik.
Tehát csakis magamért teszem... nem a lelki üdvösségemért, hanem az önnön jóságomba vetett hit erősítéséért. :-)
Egészen különleges, mégis triviálisan egyszerű tantárgyairól és a "tanmenet" titkairól legközelebb írok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése