3. A boldogság alapja: a SZERETET

Aki látott már házat felépülni, az tudja, hogy minél mélyebbre ásnak le, minél nagyobb alapot kap egy építmény, annál biztosabban áll majd. Egyetlen olyan boldog embert sem ismerek, akinek a mindennapjait ne szőné át meg át millió kis apró szállal a szeretet, ez a fontos és édes érzés. Szeretni és szeretve lenni, adni és kapni, mindezt nem patikamérlegen méricskélve, mégis tökéletes egyensúlyban összehangolva. S valóban… a szeretet kb. addig tart, míg el nem kezdődik az „Én mit tettem érted, és mit adtál mindezért cserében te?” kezdetű elszámoltatás. Mert a „Melyikünk szereti jobban a másikat?” kérdés csakis pozitív játékként, egymást túllicitálva képzelhető el. Ahol ez panaszként, pláne felhánytorgatásként kerül elő, ott a kapcsolat már hanyatlik, rosszabb esetben halálra van ítélve.

Erich Fromm: A szeretet művészete c. könyvében azt állítja, hogy a szeretet 3 komponensből áll: testi vonzalom (vágy a másik teste után), barátság (vagyis kellemes vele beszélgetni, időt együtt tölteni) és tisztelet (sokra tartom, felnézek rá valami miatt).
Lehet, hogy így van, s ilyen egyszerű a képlet: vágy+barátság+tisztelet=szeretet.

Mások Gary Chapman pszichológus öt szeretet-nyelvére esküsznek: a testi érintés (gyengédség, minden puszi, cirógat és persze a szerelmeskedés is), az elismerő szavak (avagy a dicséret, a bókok ereje), a minőségi idő (amit kettesben tölthetünk, sok-sok átbeszélgetett és végignevetgélt óra, éttermi vacsorák szemtől-szemben, amikor csak egymásra figyelünk, de akár csak némán egymás mellett ülve szerzett közös élmények, mint mozi vagy színház, koncert… és persze a kirándulások, utazások stb). S ne hagyjuk ki a figyelmességet sem, mert az ajándékozás egy igazán jó befektetés. A kapcsolaton belüli szívességek pedig sokak számára természetesek, olyannyira, hogy szót sem érdemelnek. A jó értelemben vett alázat, amellyel egymást szeretettel szolgálja két ember, felbecsülhetetlen erejű.
Ezeknek mind-mind jelen kell lennie egy kapcsolatban. S ha ismered a társadat, azt is tudnod kell, hogy az öt nyelv közül melyik élvez prioritást az ő esetében, mert az öt közül neked ezen a nyelven kell beszélned a legtöbbet ahhoz, hogy őt boldoggá tehesd.
Mind legyen jelen, de ha ő a folytonos cirógatást vagy puszilgatást igényli, és szereted őt, nem esik nehezedre, akkor a testi érintés soha ne szűnjön meg. Elhalmozhatod rózsákkal, desszertekkel, elviheted kastélyszállóban, ha nem kap elég cirógatást, simogatást, nem tudod tökéletesen boldoggá tenni, hiszt azt vonod meg tőle, ami neki a legfontosabb.
Persze van, akit maximálisan kielégít hetente vagy kéthetente egy doboz desszert, amit ajándékba kap, vagy egy figyelmességről árulkodó egy szál rózsa, csokor virág, üveg parfüm. Van, aki pedig szívességeket igényelne vagy adna szeretete jeléül. Abban például biztos vagyok, hogy az én anyám az alázattal, szolgálattal, szívességekkel fejezte ki az apám iránt érzett ragaszkodó szeretetét. Mindent megcsinált neki, jó házicselédként főzött, mosott, takarított körülötte, kipucolta a cipőjét, kitisztíttatta az öltönyét, nem vette igénybe férfiúi erejét sem (10-12 kg-os) piaci nagybevásárlások alkalmával, sem ablaktisztításkor, bútortologatáskor, kiégett villanykörte cseréjekor stb.
Egy barátnőm számára az a non plus ultra, ha havonta legalább egyszer elmennek egy 3 napos hosszú hétvégére valamelyik belföldi fittness-hotelba, s ha évente kétszer utaznak külföldre. Fontos számára, hogy minden héten legalább egy mozi, vagy egy színház, de minimum egy éttermi vacsora-programot szervezzen a férje.
Mindannyian mások vagyunk, de az biztos, hogy ha az egyik összetevőt 30-40 %-nyi fontossággal ruházzuk is fel, legalább 10-15 %-ban jelen kell lennie a többinek is.

És akkor még egy szót sem ejtettem a keresztény szeretet öt alapelvéről. Az olyanokról, mint megértés, megbocsátás, alázat, türelem, tisztelet. Az alázatról és tiszteletről már volt szó érintőlegesen, de vegyük csak górcső alá, mennyire fontos a megértés, megbocsátás, türelem. Talán már írtam: házasságunk csaknem teljesen tökéletes. Vonzalmunk és egymásra találtságunk az első pillanattól kezdve leplezetlenül egyértelmű volt mindkettőnk számára. Ugyanazt éreztük: megtaláltuk másikunkban a jobbik felünket, miként egy hiányzó mozaikdarabkát, ami elhozza az áhított teljességet, a tökéletes harmóniát és boldogságot.
Mégis, ahogy közeledett az alig 3 hónap után kitűzött esküvőnk időpontja, nőttön-nőtt bennem a feszültség. Akkor még nem tudtam megfogalmazni, hogy miért. Mára már világossá vált. Julia Robertsnek volt egy ilyen témájú filmje (Runaway Bride… azt hiszem, Oltári nő volt a magyar címe). A Julia R. által megformált nő minden esküvőjéről elszökött. Na, én is ilyen voltam, csak nem az oltár elől (az egy átlagos magyar lánynak túlságosan drága hóbort lett volna)… hanem általában még az eljegyzés előtt vagy közvetlenül utána. Mint írtam, ma már tudom az okát: nem bíztam magamban, nem bíztam a házasság intézményében, és egyszerűen nem hittem el, hogy létezhet a világon olyan férfi, akit én tartósan el tudnék viselni. Ugyanakkor attól is rettegtem, hogy olyan férfi sem létezik a világon, aki az én szeszélyeimet kezelni tudná, s elfogadna ilyennek, a hibáimmal együtt.
Bizony a házasságunk első hónapjaiban csaknem mindennaposak voltak a sértődéseim, indokolatlan hisztijeim, és újdonsült férjem jelesre vizsgázott türelemből (és olykor megbocsátásból is). Szerelmünk és egymás iránt érzett tiszteletünk is vitathatatlan, mindkettőnkben vannak olyan jelentős értékek, amikhez a másikunknak szeme volt, meglátta és sokra tartja.
Hidd el, megbocsátani mind közül a legnehezebb, mert úgy istenigazából a párodban mindig a saját hibádat látod felnagyítva. Arra vagy legjobban kihegyezve, amit magadban nem szeretsz. Bizonygathatod ezerszer, hogy Te ezen a síkon mennyivel különb vagy (és lehet, hogy ez igaz is), Te mégis azért vagy dühös őrá, mert a saját utált hibádat látod felnagyítva benne. Megoldás?! Nem tudom.
Talán itt is igaz, hogy először magadat tanuld meg elfogadni, magadat kezdd el szeretni, és ha magaddal rendben vagy… jöhet a világ és a nagy ő! :-)

Bonyolult dolog boldognak lenni. A mai órán 3 irányból, világhírű pszichológusok és szeretet-szakértők bevonásával boncolgattuk, mi mindenből áll is össze egy nagyon egyszerű, mégis rendkívül összetett érzés, amit néha a szívünkben, néha a gyomorszájunkban, néha a zsigereinkben, vagy a torkunkban, vagy az orrunkba-szemünkbe tóduló könnyekkel kifejezve érzünk, s amelynek neve: szeretet.
S hogy mi kell még a szereteten kívül ahhoz, hogy boldog lehess, erről a következő alkalommal mesélek.