Szerelem, szeretet, figyelmesség, minőségi idő együttEgyütt töltött minőségi idő szinte a zéró felé tendál. Vagy a családi ebédekre, vacsorákra, ballagásokra, esküvőkre, temetésekre járnak együtt, vagy protokolláris üzleti tárgyalásokra, ebédekre, fogadásokra, olyan "baráti" partikra, amik mögött mindig üzleti érdek húzódik meg.
Nem megleckéztetés, csupán a lényegre utaló indirekt célozgatás volt részemről, amikor megkérdeztem, hogy mennyit szoktak naponta vagy hetente kettesben beszélgetéssel tölteni, mennyit nevetgélnek együtt. Kiderült, hogy még a kérdést sem értette! Miért beszélgetnének kettesben, amikor mindketten mennyire elfoglaltak, és a férje folyton fáradt, épp csak néhanapján egy kis szexre futja az erejéből, egyébiránt csak aludni jár haza, illetve amikor otthon van, akkor vagy dolgozik a dolgozószobában, vagy alszik.
Kérdeztem, szokták-e egymásnak legalább néha ágyba vinni a kávét vagy a reggelit. Mire a drága hölgy felcsattant, hogy ő nem cseléd, és természetesen efféle szolgálatot a férjétől sem várna el (persze nem is várhatna, mert ez megint azok közé tartozik, ami fel sem merülhet).
Nem adtam fel, kerestem kettejük kapcsolatában a titkos jeleket. De minden lepattant: nincs közös fürdés, nincs hátmasszírozás, talpmasszázs, nyári napozás utáni napokban viszkető hát gyengéd vakargatása (mert hogy ez "olyan undorító"(???))
Csodálkozva fordult felém: - Miért, ti talán olyan sokat szoktatok ágyban beszélgetni?!
Elmeséltem neki, hogy mi a férjemmel mi mindent szoktunk ágyban (sőt, ágyon kívül is) együtt csinálni... mármint úgy értem, a szerelmeskedésen kívül! ;-)
Elmeséltem, milyen jó dolog, ha ő kitereget a mosógépből, amíg én elmosogatok vagy felrakom az ebédet. Cserében én lapátolom el a havat, ha otthon vagyok, ő pedig dolgozik. Amikor főzünk, ő megtisztítja a burgonyát és a zöldségeket, én összevágom a húst... együtt csináljuk, beszélgetünk közben, és csak úgy ég a kezünk alatt a munka. Viszont együtt takarítjuk ki a kocsit, én kapkodom össze a szemetet, hajigálom ki az autó-szőnyegeket, s porszívózom ki a kárpitot. Együtt szoktunk a piacon vásárolni, én veszem meg, ő cipeli.
Mellesleg pedig mindent megbeszélünk, ismerjük egymás munkahelyét, örömeit és gondjait, sikereit és kudarcait. Én fizetem be a postán a csekkjét és intézem el a parkolási büntetését. Soha nem nézegetjük, hogy férfi munka, női munka, nálunk csak MEGCSINÁLANDÓ munka létezik. S amikor hazajön, rámnéz, és megkérdi, hogy "Fáradt vagy?", tudom, hogy látja rajtam a választ. S amikor leáll a mosógép centrifugája, rámnéz, hogy kiteregessek? Nem derogál, pedig lehet, hogy női munka.
Minden fürdés után jár nekem a testápolós talpmasszázs, de nekem sem esik nehezemre hajnali 2-kor sem sót melegíteni zokniba a beteg fülére.
Legszebben 4,5 éves kisfiúnk fogalmazta meg, hogy a "szerelem = csókolózós szeretet". S kérdeztem tőle, hogyan fogalmazná meg, hogy mi a szerelem. Azt mondta: "széppé tenni a másik életét". Az egymás iránti figyelmességünk sem kerülte el a figyelmét, amikor megállapította, hogy anya mindig belekóstol az apának megcsinált kávéjába, hogy elég édes-e, elég meleg-e, s nem túl forró-e, apa pedig mindig kinyitja anya előtt a kocsink és a lakás ajtaját, előre engedi, főként, ha szakad az első, hogy az anya ne ázzon meg, mert a nők frizurája "komoly dolog". És anya mindig nekünk adja az utolsó falat sütijét és az utolsó csokiját, azt mondja, hogy nem kéri, pedig tudjuk, hogy kérné, de azt akarja, hogy mi együk meg a legfinomabb, utolsó falatot mindig! Esténként pedig a szárítós radiátorra dobja a törölközőnket, amikor fürdünk, mert tudja, hogy mennyire szeretünk meleg törölközőbe törölközni. Mert anya szerelmes belénk!
Pici, jelentéktelennek látszó apróságok... millió apró szál, mely eltéphetetlenül összeköt embereket, s mely igazi, mély szerelemről és szeretetről árulkodnak, s ezekből áll össze az észrevétlen, egyszerű, hétköznapi boldogság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése