2009. március 27., péntek

5. Csókok és bókok


Talán ennyiből is kitaláljátok, hogy ma a szeretet-nyelvek közül az első kettőről szeretnék beszélni: a testi érintésről és a cirógató szavakról.
Vannak emberek, akik nem bírják elviselni, ha más hozzájuk ér. Persze, nem az ágyban, nyilván, de se baráti társaságban, se mondjuk metrón, se egy moziban, nyaralás alatt, sehol... sehol SEMMI. Elveszik a kezed, rádszólnak, és látod, hogy majd szét pattan, idegesíti, ha megérinted. Egyesek szerint ez annak a jele, hogy az illetőt gyerekkorában nem simogatta-puszilgatta elégszer az anyukája. Mert hogy a gyengédség és érzékiség iránti vágyunkat is gyerekkorunkból hozzuk. Aki már csecsemőként és utána kisgyermekként is végigéli a csókok és ölelések csiklandósan-érzékin gyengéd cirógatását és örömérzését, az biztos, hogy felnőttkorában is adni és igényelni fogja. Természetesen nem arról a sokak által visszatetszést keltő túlzásról beszélek, amikor valaki valakinek beköltözik a torkába, vagy a gyengéd cirógatást hard pornó bevezető képsorainak is nevezhetnék. A kisbabáknál rendkívüli fontossággal bír a szoptatás utána cirógatás, mert az érzelmi szálakon túlmenően az idegrendszer fejlődését segíti elő nagyon nagy mértékben. Egyszerű vizsgálatokkal lehetett bizonyítani azt, hogy aki töménytelen sok puszit és kezén, karján, kézfején, arcán, homlokán, s mindenfelé gyengéd anyai cirgatást kapott, egyszerűen nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb személyiséggé, s jóval okosabbá is válik.

Bókokról... mikor dicsérted meg utoljára a párod külsejét vagy belsejét. Mikor dicsérted az eszét? A szorgalmát? A kitartását? A (vonz)erejét, szexuális teljesítőképességét... egyáltalán bármit, amiben valóban kiemelkedően jó, vagy ami miatt éppen szereted, megszeretted. Az én párom a mosolyával és a hangjával nyűgözött le... de ha egészen precíz akarok lenni, akkor be kell vallanom, hogy van egy bizonyos típusú nézése, amivel ha rámnéz, így bőven 10 év után is zavarba jövök, és egy idő után kifényesedik a szemem, elgyengülök, és még mielőtt a meghatódottságtól már teljesen könnyes lennék, ő halkan megszólal: "A világon senkinek nem csillog ilyen fényesen a szeme... nem is csillog, hanem szinte már már ragyog, mint a nyári csillagok!" És én ettől teljesen készen vagyok. Nem ettől az ócska, elcsépelt szövegtől, hanem AHOGYAN ezt az egészet mondja. Attól, hogy nála valahogy elhiszem, hogy őszintén gondolja.

Hogy milyen kihagyhatatlanul fontosak a közös élmények, az ilyen egymásra figyelős meghitt esték, egy hangulatos vacsora egy zenés kisvendéglőben vagy elegáns zongorás I. osztályú étteremben, s hogy miért fontos maga az kettesben töltött minőségi idő, a sok közös nevetgélés, s hogy 10 év után is milyen figyelmességek és szívességek színesíthetik kapcsolatunkat, s bizonyíthatják csöndes, de múlhatatlan és stabil szerelmünket, arról majd a következő alkalommal fogok írni.

Ígérem, ez a következő alkalom most nem másfél hónap múlva lesz. De az a helyzet, hogy most jött ki az új könyvem (a "Johnny Walker naplója"), és ebből adódóan rengeteg elfoglaltságom és kötelezettségem volt, és más üzleti ügyeim is elszólítottak boldogságakadémikusi teendőim mellől. Ígérem, amennyire csak tudom, a jövőben úgy ütemezem a dolgaimat, hogy jusson idő az írásra is.

1 megjegyzés: