2009. szeptember 27., vasárnap

9. Gyönyör a köbön (+18!)

A szerelem és a boldogság rengeteg apró pici részből áll össze egy nagy egésszé, de ne felejtsük el, hogy az egyik legfontosabb mozgatórugója mégiscsak a szex... pontosítok: a jó szex! Szerencsések azok, akik már az első alkalommal épp a kulcslyukba illő kulcsot kapják elő a sötétben. Ez azért a legtöbb embernél némi tapogatózást és néhány próbálkozást kíván, míg a megfelelő kulcsra rálelnek. Szerintem ezzel sincs semmi baj, mert a szex tipikusan az a sportág, amit fejleszteni lehet, és gyakorlással akár olimpiai csúcsokat (is!) lehet vele döntögetni. Még az sem baj, ha rávezetőset, "tantónéniset" vagy "tantóbácsisat" kell játszani, vagy ha legvégső esetben beszélni kell arról, hogy mi nem jó, vagy mit szeretnénk másként. (Szokták mondani, hogy aki keveset Activityzik, és nem tudja jól elmutogatni, az legalább körülírásban nyerjen!) Problémát csak ott látok, ha valami nagyon nem klappol, és a konstruktív megoldási kísérlet-sorozat helyett egyszerűen a szőnyeg alá söpörjük a problémákat.
35 szerelmes regény szerzőjeként engem, mint a szerelmi irodalom felkent papnőjét (ki mellesleg 2 éven át bejártam az egyetemre pszichológiát hallgatni), elég sok ember használ gyóntatójaként és szerelmi tanácsadójaként, olykor bizony a legintimebb titkaiba is beavatva.

Az, hogy 59 éves ismerősöm egy magasabb véralkoholszint mellett egyszer elárulta, hogy neki még soha életében nem volt orgazmusa, de nem baj, mert az anyukája úgyis azt mondta (kb. 40 éve) a nászéjszakája előtt, hogy tisztességes asszony nem is élvezi a szexet, ami csak arra van kitalálva, hogy a férfiember lelje örömét a feleségében. A feleség öröme pedig mi is lehetne más, mint hogy sikerül boldoggá tennie a férjét. Erről a témáról külön esszét írhatnék, de nem teszem. Inkább lezárom azzal, hogy ez "akkoriban" volt. Még az 50-es évek végén, jóval a szexuális forradalom előtt, amikor még volt olyan lány, aki úgy ment férjhez szüzen, hogy azt sem tudta, hogyan és mitől lesz állapotos egy asszony. S aki ennél mégis többet tudott (mert mondjuk volt egy pár évvel idősebb nővére vagy asszony barátnője), a korra jellemző szemérem miatt még ő is csak arra készülhetett fel legfeljebb, hogy bizony nagyon fog fájni, amikor a férje bikaként felökleli.
Jééézusom... milyen hülyén hangzik mindez ma, amikor 2009-et írunk! :-)

Az viszont egyáltalán nem vicces, amikor egy 34 éves bombázó közel 10 évi házasság (és két gyerek) után azt sem tudja, mi az az orgazmus. Próbáltam megtudni, mi a baj, de igazából annyi sebből vérzik az egész, hogy szegény lány szerint teljesen reménytelen. Szerinte ugyanis rendellenes az, hogy 1,5-2 percnyi heves nyálcserénél és olykor fájdalmas mellbimbó-harapdálásnál hosszabb, lassabb, gyengédebb és tartalmasabb előjátékra vágyna. Mert hogy a férje szerint ez pontosan így működik. A következő 1,5-2 perc már maga az aktus, s mire a meccs két fordulója közti szünet véget ér, apa már boldogan és elégedetten nyúl a söre után. (Hogyne lenne elégedett: két góllal vezet a csapata, 2 perc alatt lenyomott egy cowboy-rodeós menetet, kezében a bepárásodott, hideg sör, talán összejön még egy gól a második félidőben is, és ha az asszony nem alszik el, s ő sem lesz túl álmos, esetleg döngetnek még egyet. Mert az élet szép! Aha! Neki!)
Az ellenpólust Böbe képviselhetné, mint másik véglet. Egy egészen más álláspontot képviselő, 30-as évei elején lévő szingli, aki kategórikusan kijelentette, hogy ő bizony soha nem megy férjhez, éppen a fenti okok miatt. Nála ugyanis minden egyes szerelmi együttlétnek sikongatósnak, "tapétaszaggatósnak" kell lennie. Két fokozat van: a 10 pontos, és ha valamelyikük vagy mindketten rossz passzban vannak, akkor esetleg a 9 pontos!
Nem álltam neki bizonygatni, hogy azért a 10-es skálán van még másik 8 érték is. S legyűrtem abbéli kiváncsiságomat, hogy hogyan érik el, hogy mindegyik 9-es és 10-es legyen.
Mert noha szerelmünk hajnalán, amikor mi ketten "ringbe szálltunk" egymással, nálunk egyetlen hosszú éjszakán 8 menet volt az abszolút rekord (amit - mondanom sem kell - soha nem gondolta volna magamról). Az azóta eltelt idő közben megtanultuk a mennyiséget minőséggé konvertálni, a tökéletességig fejlesztve azt, de azért nem minden célbadobásunk telitalálat. Nem akartam azzal froclizni, hogy "tapétaszaggatós" helyett nálunk az is előfordult, amikor a tapéta szinte magától vált le. De bizony arra is volt precedens, amikor felvállaltam, hogy ma én voltam valahogy rosszul hangolva vagy "kikapcsolva", s bármennyire is kívántam és szerettem volna, egyszerűen nem működtek a dolgok nálam úgy, ahogy szoktak. És persze voltak munkahelyváltások és vizsgaidőszakok, amikor életem pár(á)ja mondott csütörtököt... pedig már szombat volt! :-)

Büszke vagyok arra, hogy soha nem kényszerültem olyasmire, hogy meg kelljen játszani azt, hogy hű, de milyen jó! Ha nem volt jó, én kértem elnézést: "nem tudom mi van velem, de ez most nem jött össze, bocsi". És persze amióta boldog szülők lettünk, a rövid ideig tartó abszolút rekord "napi 8" helyett jó ha "havi 8" összejön. Viszont minőségi kivitelben, szinte hibapont nélkül, max 7:1 arányban. Ami 11 évi házasság után szerintem egész jó eredmény. De nem véletlenül alakult így, tettünk érte. Sokat! Akartam, hogy jó legyen a kapcsolatunk ágyikóban is, hogy őszinték lehessünk, még akkor is, ha erről esetleg ciki beszélni. Persze ám ehhez kell még valami, de nagyon: az, hogy a partnered is akarja, hogy jó legyen neked. Hogy odafigyeljen rád s legyen szexuálisan (is?) intelligens. Úgy értem, legyél annyira fontos neki, hogy igenis erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy számodra az együttlét igazi örömet és gyönyört nyújtson.

Szerintem egy párkapcsolat (s majd maga a házasság) akkor és attól tökéletes, ha teljesen önmagadat mered adni, s szép lassan sorra levetkőzöd a gátlásaidat. Ha tudod, hogy az a másik akkor is szeret, ha nem vagy tökéletes. Mindig elborzadva hallgatom azokat az embereket (érdekes mód, sokuk például híres színésznő vagy más celeb), akik nem mutatkoznak a férjük előtt smink nélkül, nehogy az kiábránduljon belőlük. Akik hajnali 5-kor kiosonnak még a nyári szabadságuk alatt is, mert már világosodik, tehát gyorsan fogat mosnak, megfésülködnek, frizura belőve, jöhet a smink. S amikor végre már egy esti fogadáson vagy operabálon való megjelenésre is alkalmas külsővel rendelkeznek (na jó, kevésbé harsány színekkel, ún. "natúr-sminkben"), akkor gyorsan visszabújnak az ágyba, majd ha már felkelt a párjuk, pár perccel később nagyokat nyújtózkodva "ál-felébrednek". Én nem mondom, hogy szénaboglya fejjel, büdös szájjal, párnagyűrötten, ráncosan, csipás szemmel egetverően vonzó egy nő (pláne 40 fölöttt), de a szeretet valahol itt kezdődik... ahogy Charlie is énekelte: "Az aki szép, az reggel is szép, még ha össze is gyűrte az ágy..."

Mert a szépség ugye belülről fakad. A szerelem is. Az orgazmust pedig meg lehet játszani, egy bizonyos mértékig, de semmiképpen sem 100 %-osan. Mert amikor "tapétaszaggató", vagy pláne "magától válik le a tapéta", annyira jó... hát az bizony NEM szimulálható. Csak megélhető! Olykor könnyes szemmel. Majd lebegve. Összesimulva. S boldogan suttogva: "annyira boldog vagyok veled... nagyon szeretlek!" S ezt a "szeretlek"-et egészen másként ejti ki az ember, mint egyéb körülmények közt. Ezt pedig tényleg nem lehet megjátszani, csak átélni.
Úgy gondolom, hogy ha két ember igazán szereti egymást, akkor érdemes erőfeszítéseket tenni azért, hogy ez bekövetkezzék, mert a sok kicsi puzzle-darabka legjobb kötőanyaga az együtt átélt gyönyörök éjszakái. Ami egy kézszorításból, egy mosolyból, cinkos összenézésből vagy huncut kacsintásból visszaköszön.
Mert érintések, simogatások és ölelések nélkül nincs boldogság, csak két elégedett, egymást boldognak kikiáltott frusztrált, kielégületlen ember, aki sosem merné bevallani magának, mennyire szánalmas, hogy olykor-olykor, amikor már nem bírja elviselni a gyötrő feszültséget, esetleg önkezével vet véget kielégületlenségének. S mindezt miért? Mert kényelmesebb a szőnyeg alá söpörni a kellemetlenségeket, mint beszélni róla, s lassan, türelemmel és szeretettel megoldani az esetleges problémákat.
Komolyan kérdem: vajon mennyire nevezhető boldognak egy ilyen kapcsolat?! Hová vezet két ember útja, ha egyszer csak elválnak az ágytól, és külön keresik a gyönyört?!
Erről írok legközelebb! :-)

2 megjegyzés:

  1. No, amikor egy 40-en felüli - vagy "egyszerűen" csak családos - nő azt kezdi feszegetni, hogy inkább a minőségi szex, mint mennyiségi, akkor jönnek a "fiatal", "független" lányok, hogy Savanyú a szőlő.
    Persze a nők gondolhatják úgy, hogy inkább minőségi szex,mint mennyiségi az idő előrehaladtával, mert ugye mennyivel bölcsebbek és okosabbak vagyunk, de a férfiak mitől gondolnák ezt? Addig is szerettek minket és több volt a szex. Miért is? Nekik nem fog leállni a semmijük sem attól, hogy anyuci lehetőségei a gyerek mellett korlátokba ütközik. Ezért van az, hogy kitegintgetnek a családos pasik, nem?Van nekem olyan ismerősöm, hogy azt hitte milyen jól élnek a párjával és egy nagyobbacska gyerekükkel és milyen mélyen hisznek Istenben és annyira jó és minőségi minden, mígnem egyszer apuci elkezdett otthon pakolni,mert valami hasonló láng kapta el,mint amikor anyucit megismerte egy fiatal lány személyében.

    VálaszTörlés
  2. Teljesen igazad van abban, amit írsz. Hozzáteszem, nem minden családos pasi tekintget ki, mert ha a nő okosan elégíti ki a férje vadászösztönét, bizonyos dolgokat konvertálhat úgy, hogy a pasinak is legyen sikerélménye, de a hűség se csorbuljon. Egyébként meg, ha jól belegondolsz, a világon mindenre tudnánk példát hozni pro és kontra. Aktív újságíró koromban kérdeztem az egyik főszerkesztő-helyettesemet: pontosan miről is szóljon a cikk? Arról, hogy minden férfi szemét strici, aki ugyanúgy kihasználja a hervadó, lestrapált feleségét, mint az überszexi cuki-muki tündibündi titkárnőjét? Vagy inkább arról, hogy a férfiak az igazi áldozatok, mert mi, nők rontjuk el őket (kezdve már a pióca 16 éves kiscsajoktól), és ma már sokkal több nő használja ki hideg, számító fejjel a kipécézett prédát, mint fordítva.

    Szerintem mindig az az igazság, és az a MI MAGUNK valósága, amit annak gondolunk, annak érzünk. Nyilván nem mentes a személyes tapasztalataink, szemünk előtt lezajló családi drámák hatásaitól sem. Ha én úgy "döntök", hogy szerintem kb. megvan az egyensúly a férfi-nő kapcsolatok vonatkozásában, akkor kb. rendben mennek a dolgok. Szélsőséges esetek, pláne rossz tucatpéldák mindig is lesznek. Ami pedig a szinglik és fiatal lányok elképzeléseit, pláne előítéleteit illeti... hm! Majd tárgyalunk, ha 12 év után egy nehéz nap után, a gyerek leckéjének kikérdezése után környezetismeret órára való falevélgyűjtés után, mosogatás, vasalás és még nem tudom mi minden után éjféltájt ágynak dőlve még ott is csúcsformában döngetnek. :-)
    Persze, lehet mennyiségre menni, csak nem biztos, hogy érdemes. És ahol apa ezt elvárja, és nem csak a szája nagy, de a tényleges étvágya is, ott nincsenek jó irányba lekötve a felszabadítható energiák.
    Apucinak ugyanis lehet egy olyan sikerélménye is például, hogy megszerzi a városban az utolsó Kásás Tamás által dedikált úszósapit a gyerkőcnek, amitől anya egyenesen a mennybe megy. Tudom, ez egy másfajta kielégülés, de jobb esetben már az is kész kéjhömpöly, ha a család elégedett velünk! (legyen szó bármelyik nem képviselőjéről) Mindez persze nem jelenti azt, hogy elkéne hanyagolni egymást vagy a szerelmet, inkább csak azt, hogy a fókusz nem a szexen van, jobban kitárult a világ (főként ha már gyerek is van). :-D

    VálaszTörlés